Lada Vesta SW Cross 1.6 AMT Lux teszt

A ma kapható leginkább exkluzív és egyben legdrágább Lada a Vesta SW Cross emelt futóműves kombi, annak is robotizált váltós, csakis fullextrásan kapható kivitele.



Domborításaival kellően izgalmas a nem egész 4,5 méter hosszú karosszéria. A hasmagasság terepjárós: 20 centi. Idén érkezett meg a hazai piacra az eddigi csúcs Lada, a Vesta kombija. Járt már azóta nálunk kétféle kivitelben is, a kombi csúcsát jelentő Lux verzióként, valamint a 25 milliméterrel emelt futóműves, szintén csúcsfelszerelt SW Cross, crossoveres terepkombiként. Utóbbi a Lada allroadja, XC-je vagy épp Scoutja. Én pedig most a tényleg non-plus-ultra verziót nyertem meg, az SW Cross robotváltósát, ami már csakis a csúcsot jelentő Lux ellátmánnyal kapható. Mindezt ráadásul a külön e modellhez kevert (a fehértől eltérő színekkel egyezően 129 ezer forintért mért) "Mars metálfényezéssel" kaptam meg. A tesztautó mázlija, hogy épp kivettem egy szabadnapot, amikor érkezett, így volt időm rendesen megfotózni, amit meg is érdemelt, mert egészen fotogén


Az SW Cross 17 colos alufelniket, tetősíneket és fémes lökhárítóbetéteket is alapáron kap - divatos megjelenésű. A 203 mm, azaz egészen terepjárós hasmagasságot adó autó utóbbi okból kifolyólag kellemesen magas, de mégsem terepjárósan hivalkodó üléspozíciót, kényelmes ki-beszállást ad. Az utastér valóban a Ladáktól kapott eddigi legjobb, egészen tágas, ugyanakkor benne az összes műanyag kemény és olcsó hatású. Az alapvetően szövet ülések "eco bőr" betétei leginkább műbőrt jelentenek, a karosszériával harmonizáló színben, ami a fehér tesztautónál egészen prémiumosnak tűnt, az nekem itt narancssárgán inkább bazári, de a gyermekeimnek mondjuk bejött. A felszereltség bőséges, van itt minden, mint a búcsúban. Egyebek mellett automata légkondicionáló, háromfokozatú első ülésfűtés, tempomat és sebességszabályzó, de még komfortindex is. A navigáció 26 ország térképét ismeri, viszont az orosz nyelvű képernyővel éledő rendszer olyan lassú, hogy én például egyszer sem használtam. Oké, a gyári tolatókamera viszont jó dolog. Egy-két kapcsoló a Renault modelljeiből ismerős, ahogyan a bicsakkulcs is a Twingóéval egyező.


Egy kissé nagy, de ki-be, le-fel állítható a kormánykerék, liftezhető a vezetőülés is. Minden eddigi Ladáénál jobb a vezetési pozíció, de azért még van fejlődési lehetőség. A robotváltó bár lassan, de teszi a dolgát.

Helykínálat, na az elég bőségesen van. A hátsó ülések hosszabb lapjukkal talán még az elsőknél is kényelmesebbek.



Nekem ez a belső "hangulat" nem túlzottan jött be, az érintőkijelző lassú navigációt és korrekt tolatókamerát is ad, a kihangosító nem remekelt, a váltó manuális móddal, kézi pöcögtetéssel gyorsítható, de akkor sem lesz egy DSG, persze nem is kerül annyiba. A motor viszont még nem Renault, ez bizony Lada. Az 1,6-os benzines elvileg takarékosabb kellene legyen a 250 ezer forintért adott robotizált váltóval, mint manuálissal, városi üzemben azonban ez nem jött ki. Némi küzdelemmel lett éppen 10 liter/100 km a fedélzeti számítógép (igen, az is van) szerinti átlagfogyasztás, a tankolás szerinti mérésre sajnos nem került sor, ugyanis a tesztautót nem teli tartállyal kaptuk meg. Bár a fogyasztás a gyári értékek szerint jobb (100 kilométerenként 0,4 literrel) a robotváltóval, a 100 km/órára gyorsulás 2 másodperccel rosszabb (14,5 s). Ennek oka, hogy a váltó lassú, elinduláskor a gázadás után némi spéttel kapjuk meg az egyes fokozatot, s a menet közbeni kapcsolások sem gyorsak. Valamelyest javíthatunk a helyzeten, ha az automatika helyett magunk indítjuk a váltásokat a kar pöccintésével, ugyanis erre is van mód. További dicséret, hogy motorfék automata módban is egészen rendesen van.

Sok-sok apró rekeszt, padló alatti tárolókat, 12V-os csatlakozót is kapunk hátul. Az 1,6-os motor élénk, pörgethető, de talán több a hangja, mint az ereje. Utóbbi 105, egyes források szerint 106 lóerő, nyomatékból 148 Nm áll rendelkezésre 4200-as fordulatszámnál, tehát kell is pörgetni ahhoz a ladás hanggal járó benzinest, hogy menjen. Az autópályás 130-as tempó épp 4000/perc körül futható, ahonnan tud még gyorsítani, de zajosan megy. A hangnál is bántóbb, hogy rezonancia is van (stop-start pedig nincs), alapjáraton is zavaróan remegteti a karosszériát, meg persze menet közben is. Komfortból a sofőrnek jut a legkevesebb, a Ladát továbbra is feladat vezetni: full szintetikus és érzéketlen a kormány, nem túl jól adagolható a fék (ami viszont elöl-hátul tárcsákkal dolgozik), az SW divatos, ám drágán gumizható 17 colos felnijeivel ráadásul kicsit kemény is a futómű.

Egészen stabil, de kissé kemény a futómű, bólogatás, azért elinduláskor és fékezéskor is van. Bár összkerékhajtás nincs, földúton sem kell félteni az SW Crosst. A Vesta SW Cross, pláne robotváltóval valóban az eddigi legjobb Lada, hiszen bár lassan kapcsolgat, városban megadja azért a kuplungmentes vezetés kényelmét, viszont hiába a gazdag ellátmány, a csúcs Vesta 5,1 millió forintos áráért már van konkurencia, nem is egy. Innen már automata váltóval sem hatalmas ugrás a Dacia Duster vagy a Suzuki Vitara, s ők már egy jelentősen újabb nótát fújnak, teljes üzemeltetési költséget nézve a kedvezőbb fogyasztás miatt alighanem olcsóbban. Az viszont döbbenet, hogy a Lada valóban olyannyira tömegek számára kellemes emlékeket jelentő, hogy a rövid teszt alatt is többen vallattak őszinte érdeklődéssel, hogy milyen az autó. Nem rossz, de ma már vannak sokkal jobbak, s ezen a hozzájuk mért árelőny sem tompít kellően. Jól néz ki a csúcs Lada, de az 5,1 millió forintos "mindent bele" verzió már komoly konkurenciával kell szembenézzen, itt már be kell vetni a nosztalgia faktort is a győzelemhez.

forrás: lada.hu